"A dolog úgy ért, mint egy villámcsapás, azt hittem megnyílik előttem a talaj, szabályosan görcsbe rándult a gyomrom, amikor közölték velem: elbocsátanak, kezembe kaptam a felmondási papírokat, és mint egy testen kívüli élményt, mintha nem is velem történne mindez, hallgattam végig a HR-es további mondanivalóját." - ismerjük az érzést, sőt alighanem a munkavállalók jelentős százaléka élete során legalább egyszer átéli ezt a fájdalmas eseményt. Mindenki tudatában benne van, hogy ez bármikor megtörténhet, különösen egy válsághelyzet közepén, de amikor valójában kell a dologgal szembesülni, rájövünk: erre nem lehet felkészülni.
A munkahely elvesztése nem véletlenül került a Holmes-Rahe életesemény stressz-skála előkelő 8. helyére, sajnos valóban egy gyászhoz hasonló időszakkal néz szembe az, aki elveszíti a munkáját. A mostani helyzetben pedig akár azt is érezhetjük, hogy a baj szinte "csőstül jön", nem elég, hogy egy rendkívül nehéz krízisben vagyunk a pandémia miatt, eleve egy teljesen megváltozott élethelyzethez és életritmushoz kell alkalmazkodunk, számolni kell a helyzet okozta gazdasági nehézségekkel is.
Ha valakinek ezzel az embert próbáló helyzettel kell szembesülnie, akkor először és első lépésként fogadja el és ismerje el: a harag, a szomorúság, amit érez jogos, és megengedheti magának, hiszen ez is egy olyan pillanata az életnek, amit el kell engedni, el kell "gyászolni". Lehet, hogy nem Ön járt így egyedül, és többen is kerültek hasonló cipőbe, ami persze a sorsközösség érzésével enyhítheti a rossz érzéseket, de ilyenkor a következő lépések átgondolása érdemes lehet:
1.A tény elfogadása; hagyjon magának időt, hogy átértékelje a helyzetet.
2. Engedje meg a tehermentesítést önmagának, később pedig a helyzetből adódó pozitív lehetőségek mérlegelését: egy fejezet ugyan lezárult, de ez egyetlen fejezet az életből, s nem az egész élet. Miért ne találhatna jobb munkát? Valósíthatná meg egy korábbi célját? Még ha ez az első időszakban nem is egyértelmű,de engedje meg magának a fantáziálást, hogy mindez azért történik, mert Ön képes lesz ezután egy elégedettebb minőségben folytatni a karrierjét.
3. Az önbizalomhiány és csalódottság tartós érzésének megélése helyett fókuszáljon arra, hogy Ön eddig is képes volt helytállni, hiszen korábban Önt választották azon értékek mentén, amit képviselt. Ön már életének több állomásán is többször megfelelt, letett már valamit az asztalra, amit későbbi munkaadói ugyanúgy látni és értékelni fognak.
4. Tegyen meg apró lépéseket: újra elővenni, "leporolni" a régi önéletrajzot, újragondolni a Linkedin profilt és böngészni napi szinten a lehetőségeket. Koncentráljon arra, hogy a megfelelő új lehetőség Önre vár éppen, s mindent érdemes annak érdekében megtenni, hogy Ön is megtalálja az új lehetőséget és a cégeknek is lehetősége legyen megtalálni Önt. Legyen bátor jelentkezni új álláslehetőségekre, felvenni a kapcsolatot olyan ismerősökkel, vagy akár fejvadászokkal, akik többet tudhatnak aktuális lehetőségekről. Tudatosítsa magában, hogy ami Önnel történt az nem szégyenteljes.
5. Gondolja végig azt, hogy munkát és új lehetőségeket találni éppen hogy a munkakörnyezetben lehet, ezért ha éppen egy új lehetőséget kompromisszumnak is éli meg, ne felejtse, hogy ez egy következő lépcsőfok lehet arra, hogy a későbbiekben még ideálisabb lehetőséget ragadjon meg új ismeretségek révén. Ne essen ki a rutinból, üljön vissza minél hamarabb újra a nyeregbe.
...és még egyszer gondoljon arra: ez egy nehéz időszak, de ahogyan korábban képes volt, most is képes lesz leküzdeni ezt.
A cikk egyéb megjelenése a Pszichológuskereső oldalán.