Hazudnék, ha azt állítanám, hogy a kényszerű bezártság minden napját az ember képes mindenféle megingás nélkül tűrni, viszont rá kell jönni arra is: igazából ez teljesen rendben van. Ebben a helyzetben azt látom, hogy sokan arra fókuszálnak, hogy milyen nehéz bezárva lenni, vagy egyedül lenni, és persze mindenhol olvasni, hogyan s mit kell tenni, hogy az ember napja hasznosabban múljon. Pedig ez csak egy elegáns felszín, egy tünet, amikor valakitől azt hallom, hogy "megbolondulok itthon, egyszerűen nem fogom kibírni". A helyzet az, hogy nem valószínű, hogy meg fogsz bolondulni itthon, és ki fogod bírni ezt az időszakot is.
A kérdések, amiken érdemes lenne ahelyett gondolkodni, hogy "hogyan vásárolhatom fel a város legnagyobb wc papír készületét?", a következők lennének:
Hogyan vagyok egyáltalán az egyedülléttel? Hogyan viselkedem akkor, amikor bizonytalan vagyok? Mire támaszkodhatok a saját erőforrásaimból, akkor amikor bizonytalan vagyok?
A bezártság, és az azt körülvevő bizonytalanság egy másik központi eleme, hogy az ember hajalmos veszíteni az orientációs képességeiből. Egy átlag hétköznapon az ember egyszerre több szerepben is benne van: az munkahelyén, a barátaival, a társaságban, a párjával, a párja nélkül, otthon egyedül, a gyerekeivel, a gyerekei nélkül. S egy egészséges énkép kapcsán ez ad az életnek, a mindennapoknak egy megfelelő dinamikát, egy ritmust, hogy képesek vagyunk, sőt igényeljük is, hogy az életünk eseményei több szálon is fussanak.
Most pedig, nem véletlenül halljuk mindig, olyan ez, mintha az élet megállt volna. Beszűkült egy kisebb mozgástérre, kevesebb szerepbe. A visszajelzése, visszacsatolások, amiket eddig megszoktunk másoktól, elmaradnak, s az a törekvés, hogy kifelé irányítsuk az energiáinkat némileg korlátozva vannak, így hát nincs mit tenni: el kell indulni befelé.
Az átlagos hétköznapokon ezek az utak önmagunkhoz, hála a rengeteg sallangnak, jelentősen el vannak zárva, sőt mondhatni lehet: egészen nagy erőfeszítés kell hozzá, hogy időt szánjuk a belső lelkivilágunkra.
A szembenézésnek tehát egy érdekes aspektust ad a mostani helyzet, és persze sok-sok izgalmat is: Kivé szeretnék válni ezután?