Pszichológus válaszol

A pszichológukereső.hu-ra beérkező kérdésekre adott válaszaim gyűjteménye

"27 éves férfi vagyok. Nem volt még párom. Az elmúlt évben felfelé ívelt az életem nagyon mély periódusok után. De a lányokkal továbbra sincs szerencsém, nem kerülök a közelükbe. Én is újabb vagyok a munkahelyemen, egy távolabbi nálam pár évvel idősebb nő megtetszett, de nem mondanám, hogy teljesen örülök neki. Az oka, hogy én inkább fiatalabb aranyos párt szeretnék magamnak, és inkább azt a fajta kapcsolatot szeretném megélni, hogy együtt járunk kirándulni, moziba, és nem a család tervezés, az elköltözés a szülői házból, és a nagyon komoly kapcsolat lenne, az amire jelenleg vágynék. Erre még nem lennék alkalmas, egy ilyen kapcsolatban nem tudnék a vezető szerepű férfi lenni. Ugyan tetszik ennek a hölgynek a határozottsága, talpraesettsége, de nem érzem, hogy beleférne az életembe, és inkább örülnék, ha ez lecsengne bennem. De félek, ha nem elégszek meg ezzel a lehetőséggel, akkor lehet sose lesz párom, kevésbé megfelelő se. Nem tudom, ő mit gondol rólam, de nem szeretnék nyitni felé."

Tovább a válaszért...

"

 

Üdvözlöm!

Volt egy egyetemi kapcsolatom 4 év aztán másfelé sodort minket az élet. Én nekem lett párom neki is, ők most szét mentek és a szomszédba költözött a hölgy. Azóta szintén jó viszonyban vagyunk és érzem, hogy hiányzik. És ő is így érezz erről beszéltünk. És nem tudom, hogy cselekedjek helyesen, hisz van jelenleg párom 2 éve, de az érzéseim mások. Mitől van ez, hisz egyetem voltunk együtt nem most, mi ez sok év után? Fellángolás? El fog múlni? Vagy mi ez a szenvedés érzés? Miért alakult ki? Nem tudom, hogy cselekedjek helyesen. Érdekel, hogy miért pont most és miért jött újból elő ez a vonzódási állapot? Köszönöm segítségét!"

Tovább a válaszért...

"Kedves Pszichológus! Amióta elkezdtem az egyetemet, több időt töltök külön a páromtól, eltávolodtunk egymástól. Majdnem szakítottunk, de úgy döntöttük, szeretnénk helyrehozni. Viszont nagyon nyomaszt, nehezen teszem túl magam azon, hogy lett egy lánybarátja, akivel nincs viszonya, de sok mindent megbeszélnek egymással és egyrészt félek, hogy velem esetleg nem osztja meg a problémáit, és emellett elkezdtem szorongani amiatt, hogy sikerül-e megoldani a dolgokat. Apró jelzéseken is képes vagyok pánikba esni, közben tudom, hogy ez a görcsösség csak rontja a helyzetet, de beleestem egy ördögi körbe és megrendült az önbizalmam is. Tudom, hogy magabiztosabbnak és önállóbbnak kéne lennem, bízni benne, közben pedig megtenni a lépéseket a kapcsolatunk javítása érdekében, de most azon rágódom folyamatosan, hogy biztos elég-e amit teszek, biztos szeret-e, biztos elmond-e nekem mindent és lesz-e olyan/jobb minden, mint korábban. Tudom, hogy magamon kell dolgoznom sokat, de nem tudom, hogyan."

Tovább a válaszért...

"Kedves Pszichológus! 26 éves. 3 hónapja lett vége 5 éves kapcsolatomnak és egyszerűen nem tudom hogyan tovább. Minden nap azon gondolkozom, hogy mit kellett volna máshogy csinálnom, nagyobb részben magam tartom hibásnak. A szakítás okának azt a választ kaptam, hogy a sok rossz által ami történt megváltoztak az érzései és már hónapok óta nem érezte jól magát, de példát nem mondott. A szakítás előtt 2-3 hónappal nem volt köztünk szexuális kapcsolat. Én próbálkoztam, de azt mondta így nem megy neki, mert “agyal” a dolgokon. Nem ültünk le őszintén beszélgetni sem, amit nagyon sajnálok. Azóta írtam neki többször, hogy beszéljük meg, de pár szavas válasz érkezett több üzenet után, hogy nem szeretné folytatni. Mintha elvágtak volna mindent az ő részéről a szakítás napján. Azóta ő egyáltalán nem keresett. A szakítás úgy zajlott, hogy én húztam ki belőle, hogy mit szeretne. Minél többet gondolkozom rajta, annál több kérdés merül fel bennem és nem értem egyszerűen a viselkedését..."

Tovább a válaszért...

Tisztelt Hölgyem/Uram! 25 éves boldogtalan srác vagyok. Nagyon zárkózott vagyok,úgy érzem ennek okából nem értem el semmit az életemben és ezért is vagyok boldogtalan. Az életem minden területére,ez negatív hatással van,nem volt még párkapcsolatom,igazán barátaim sincsenek. Érdeklődni szeretnék hogy van kiút ebből?Több éve nem tudom hogyan tovább,leragadtam ott ahol pár éve tartottam,nincs előrelépés semmilyen téren. Egy ideje foglalkoztat hogy külföldön kezdjek új életet. Egyedül külföldön egy nagyon introvertáltként érdemes elindulni,lehet ez jó hatással? Van módszer amivel lelehet küzdeni a zárkózottságot? Sok helyen azt olvastam hogy személyiségünk már nem igazán változik.Pedig jobb lenne extrovertáltként.

Tovább a válaszért...

 

Párommal 4 hónapja ismerkedtünk meg, nagyon szép, egyre intenzívebb kapcsolat volt. Idővel érzelmileg egyre jobban bevonódott, szorongani kezdett és egyre depressziósabb lett. Egyre jobban szenvedett ha nem voltunk együtt, de nem mutatta ki.
Egy hónapja eljutott oda, hogy könnyezve rózsákkal eljött elbúcsúzni, mert egyedül szeretne lenni, úgy érzi különben nincs biztonságban. Most drasztikus módon a munkájába menekül. Azt mondja mindig, hogy velem nagyon jó, sokat gondol rám, de nem akar találkozni, mert a búcsú neki nagyon fájdalmas. Hiába mondom, bármikor újra láthat, a búcsú fájdalma miatt elutasítja a találkozást. Szakemberhez menni nem akar. Érzem, hogy szenved és küzd próbál változtatni, de nem mer együttlenni, és nem tud végleg elszakadni sem. Tiszteletben tartom, hogy elzárkózik, de ha hív vagy találkozunk folyamatosan éreztetem vele, hogy stabil vagyok és nem veszít el. Ha találkozunk nagyon ragaszkodó, csodás vele. Mit tehetnék, hogy biztonságban érezze magát?

Tovább a válaszért...

 

Kedves pszichológus! A kapcsolatom 1,5 éve tart. Mind a ketten 21 évesek leszünk. Osztálytársak voltunk gimiben. Fontos tudni, hogy a párom exe osztálytársunk volt szintén. A párom a beszélgetésünk kezdetétől 9 hónapig letagadott. Eleinte mindenki előtt majd a szűk családi, baráti körnek bemutatott 1-3 hónapon belül. Azonban az osztályban, az utcán nem lehettünk együtt, nem foghattuk egymás kezét, nem is beszélhettünk, elengedte a kezem vagy csak barátnak mondott minket (nem akarta hogy az exe miatt bajom legyen az osztályba). Ezt régen tagadta. Tudom milyen volt az előző kapcsolatában, de ettől teljesen elvonatkoztatok. De nekem is nem egyszer hazudott vagy próbált hazudni(kapcsolat elején nem volt ilyen). Sajnos jelenleg ez ott tart, hogy féltékenységi paranoiám van. Nem tudom elhinni minden szavát, kételkedek oda megy e ahova és akivel mondja, ha lányok jelenlétében elengedi a kezem rögtön rosszra gondolok. Szerinte nincs igazam és beképzelem. Mit lehet tenni? Félő, hogy elmarom.

Tovább a válaszért...

 

 

Ha úgy érzi, régóta foglalkoztatja egy kérdés, ami nem hagyja nyugodni és segítéségre lenne szüksége,

kérjen bátran konzultációt!

Kapcsolat

Forduljon hozzám bizalommal! Kérjen 15 perces ingyenes telefonos konzultációt üzenetben. Időpont foglalása hétfőtől-vasárnapig lehetséges, előre egyeztetve.

Illés Zsófia

Budapest, 11. kerület & online

+36 30 3707289

zsofiailles@gmail.com

zsofiailles.com