Hosszas készülődés, tervezgetés és álmok: diplomás felnőttként végre eljön az idő, kilépni a nagybetűs életbe, hátrahagyva a tanulmányokat. Járványhelyzet nélkül is kihívásokkal néz szembe az, aki kilép az iskolapad mögül, és szeretné elkezdeni az önálló életet, megtalálni azt a munkát, amiben kamatoztatni tudja a megszerzett tudását, most azonban valljuk be: nehezített a pálya. A fiatal felnőtteknek még több lelki erőforrást kell mozgósítaniuk.
Az egyemet befejező fiatal felnőttek általában nagy álmokkal vágnak bele az iskola utáni életbe, ami alapvetően egy másfajta életmódot követel az egyetemi élethez képest. Ezt megszokni, erre átállni idő kell, mire az ember maga mögött hagyja a korábbi szokásait, változtat az életvitelen: más szabályok vannak a munkában, máshogy kell szervezni a magánéletet, a találkozókat a barátokkal, más gondokkal állnak szembe. Önállósodás, anyagi biztonság, munkakeresés, nem egyszerű időszak.
A tapasztalatok azt mutatják, hogy akik az egyetemi évek alatt is vállaltak diákmunkát, és szereztek élményeket kisebb-nagyobb vállalatoknál, ők felkészültebben állnak a munkakeresés feladata elé, mint azok, akik a diploma megszerzéséig nem találkoztak ezzel a kihívással. Ugyanakkor fontos azt is megjegyezni, hogy a diákmunkát többnyire hajlamos az ember úgy kezelni, mint egy időszakos lehetőséget, nem pedig valós első munkahelyet. Napjainkban, az aktuális helyzet hatására megfigyelhető, hogy sok cégnek sajnos meg kell válnia a diákmunkásoktól is, növelve ezzel a bizonytalanságot a pályakezdő rétegben.
Fontos megjegyezni, hogy az első élmények nagyon meghatározóak a foglalkoztatási szerep szocializációjában, azaz, hogy később hogyan is állunk az egész munkakeresés, munkába állás témájához. Sajnos kevésbé előnyös az is, ha a fiatal munkával való kapcsolata azzal a sikertelenséggel kezdődik, hogy egész egyszerűen nem talál munkát, vagy kénytelen olyan munkát elvállalni, ami nagyon messze áll a vágyott céljaitól, a jövőbeni terveitől és kényszerpályára kerül. Ez igen nagy csapás az önbizalomra. A sorozatos sikertelenségek pedig sajnos igen gyorsan vezetnek elkeseredettséghez, súlyosabb esetben pedig akár depressziós tünetekhez.
Hogyan lehet javítani a helyzeten?
Nézzük reálisan a helyzetet: alapvetően létező a tendencia, hogy a hiányszakmák kivételével elképzelhető, hogy kicsit tovább tart megtalálni az első munkahelyet, s ez nem jelenti azt, hogy az ember „béna” vagy nem felel meg soha sehol, a pályakezdő legyen magával türelmes, és kezdjen el apró lépéseket is megtenni a siker érdekében.
Mik ezek az apró lépések? Ne tétlenkedjen, vegye fel a kesztyűt, írjon önéletrajzot, dolgozzon a Linkedin profilján, egész nyugodtan kérdezzen az adott területen dolgozó ismerőseitől, milyen tippeket tudnának adni, hol érdemes keresni. Töltse fel a profilját minél több álláskeresési platformra, tegye magát minél jobban láthatóvá a fejvadászok, és a cégek felé. Jelentkezzen állásokra, hiszen minden visszajelzésből tanulni lehet.
Ne a 100%-ig tökéletes állásra várjon, hanem vállalja el azt, ami pályakezdőként egy lépéssel közelebb viszi álmai állásához. A pozíciók betöltéséhez tapasztalatra van szükség, a tapasztalathoz pedig időre, viszont erre az időre ne úgy gondoljon, mint amit elvesztegetett, hanem amivel sikereket ért el, ahol új emberekkel tudott megismerkedni. Nagyon fontos ugyanis, hogy a legjobb lehetőségek egyenesen olykor a munka mellett találnak meg minket, ilyenkor ugyanis jóval gyorsabban tudjuk növelni a kapcsolati hálónkat.
Önbizalmat az apróbb sikerekből is képesek vagyunk nyerni, legyen akár az egy jól sikerült állásinterjú, egy szépen kidolgozott önéletrajz, semmiképpen ne adja fel.
Comments